J
ó Thomas Dylanhez
Minden idő véget ér . Isten vitte nyár végén ,lobbanó sugárhajlása a földnek , három agyburok keletkezett ,hogy negyedik is legyen , csobbogó lazacsugárban bomló szárnyas haj , ívvel szerteágazón , előtte jött a három palástú maggyökér , hét lett belőle időtlenségét nem megismerve , sugárszirmok zuhantak fáradtan le a mélybe aludni , szebb nap reményében , öt ujj meredt a szirten a dombra , arra koldus nem járt csak pap és hontalan , minden évszak körbe forgó aszpikos sebek hege ,medúza fagyökérzete horzsolja az eget mint harang kongássai a földnek , márványt repeszt és elhagyott szívet , nincs jóslata a hontalan napok ,derék ággaskodásainak,
íze derűs , nemtelen fényszilánkokban megszülető
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése