Bármennyire mélyrehatóan tanulmányoztuk is a XV. századot, egy az egyben nem tudtuk felidézni az emlékeit. Egészen máshogy érzékeljük, mint azok az emberek, akik akkor éltek. De hiszen Andrej Rubljov Szentháromság ikonját is másként fogadjuk be, mint a festő kortársai. Az ikon azonban évszázadokon keresztül változatlanul létezik: élt akkor, ma is él, és összeköti a XX. század emberét azokkal, akik a XV. században éltek. A Szentháromság ikon spirituális tartalmára úgy tekinthetünk, mint ami nem csak múzeumi tárgyként teszi érthetővé ezt az alkotást.
A Stalkerben konkrétan meghatározom, hogy az emberi szeretet az a csoda, mely képes szembeszállni a világ reménytelenségéről szóló száraz elméletekkel.
Stalker látszólag gyenge, ám lényegében ő az, aki hite és az emberek szolgálatába állított akarata miatt legyőzhetetlennek bizonyul.
A film Zónába induló hőseinek úti célja egy szoba, melyben, úgymond, a legtitkosabb kívánságaik teljesülnek. És miközben az Író és a Tudós a Stalker kíséretében leküzdi a Zóna különös tereit, a kísérő egyszer csak elmesél nekik egy valódi, vagy legendás történetet egy másik Stalkerről, aki a Zordon csúfnevet viselte, és aki azért ment arra a titokzatos helyre, hogy a bátyja életre keltését kérje, kinek halálában ő maga volt a bűnös. De a szobában tett látogatása után hazatérve Zordon azt érzékelte, hogy milyen mérhetetlen gazdag lett. A Zóna a legtitkosabb vágyát valósította meg, és nem azt, amit nagy igyekezettel szeretett volna bemesélni magának. És Zordon felakasztotta magát. Ezt a történetet hallva jutnak el hőseink a szoba ajtajába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése