A kilenc csodaszarvas - Cantata Profana - Bartók Béla (Sz. 94, BB 100).

A kilenc csodaszarvas Volt egy öreg apó. Volt néki, volt néki Kilenc szép szál fia, Testéből sarjadzott Kilenc szép szál fia. Nem nevelte őket Semmi mesterségre, Szántásra-vetésre, Ménesterelésre, Csordaterelésre: Hanem csak nevelte Hegyet-völgyet járni, Szarvasra vadászni. Az erdőket járta És vadra vadászott Kilenc szép szál fiú. A vadra vadásztak, Annyit barangoltak És addig vadásztak, Addig-addig, mígnem Szép hídra találtak, Csodaszarvasnyomra. Addig nyomozgattak, Utat tévesztettek, Erdő sűrűjében Szarvasokká lettek: Karcsú szarvasokká váltak Erdő sűrűjében. Az ő édes apjok Várással nem győzte, Fogta a puskáját, Elindult keresni Kilenc szép szál fiát. Reátalált a szép hídra, Hídnál csodaszarvasnyomra. El is jutott hűs forráshoz, Hűs forrásnál szarvasokhoz, Féltérdre ereszkedett, Hej, egyre rá is célzott. De a legnagyobbik szarvas - Jaj, a legkedvesebb fiú -- Szóval imígy felele: „Kedves édes apánk, Ránk te sose célozz! Mert téged mi tűzünk A szarvunk hegyére És úgy hajigálunk Téged rétről rétre, Téged hegyről hegyre, S téged hozzávágunk Éles kősziklához: Ízzé-porrá zúzódsz Kedves édes apánk!" Az ő édes apjok Hozzájuk így szólott, És híva hívta És őket hívó szóval hívta: „Édes szeretteim, Kedves gyermekeim, Gyertek, gyertek haza, Gyertek vélem haza, Jó anyátok vár már! Jöjjetek ti vélem A jó anyátokhoz, A ti jó anyátok Várva vár magához. A fáklyák már égnek, Az asztal is készen, A serlegek töltve. Az asztalon serleg, Anyátok kesereg. -- Serleg teli borral, Jó anyátok gonddal. A fáklyák már égnek, Az asztal is készen, A serlegek töltve..." A legnagyobb szarvas - Legkedvesebb fiú -- Szóval felelvén Hozzá imígy szóla: „Kedves édes apánk, Te csak eridj haza A mi édes jó anyánkhoz! De mi nem megyünk! De mi nem megyünk: Mert a mi szarvunk Ajtón be nem térhet, Csak betér völgyekbe. A mi karcsú testünk Gunyában nem járhat, Csak járhat lombok közt. Karcsu lábunk nem lép Tűzhely hamujába, Csak puha avarba. A mi szájunk többé Nem iszik pohárból, Csak hűvös forrásból." Volt egy öreg apó. Volt néki, volt néki Kilenc szép szál fia, Nem nevelte őket Csak erdőket járni, Csak vadat vadászni, És addig-addig Vadászgattak addig: Szarvassá változtak Ott a nagy erdőben. És az ő szarvuk Ajtón be nem térhet, Csak betér völgyekbe. A karcsú testük Gunyában nem járhat, Csak járhat lombok közt. A lábuk nem lép Tűzhely hamujába, Csak a puha avarba. A szájuk többé Nem iszik pohárból, Csak tiszta forrásból.