2021. október 13., szerda

Ami volt és szétesett , amiből lehetett volna a végtelen - próza,napló , önrajz

 igen most elkezdem, vagyis inkább nekifognék a kezdeteknél,  hagyj tudjam meg ez mikor történt, biztosan volt valami bárminek vége amikor ez elkezdődött , életem egy pár éves szakaszát fogom megirni , 7 - 8 év , ami jelentőségében mára fontosabb mint bármikor , mert hiányoznak azok az emberek, szerelmem - Laura -  akikkel akkor éltem életemet,életem utolsó eddig ismert maradványát ,soha nem éreztem a halált, az élet öregedését,most igen és érzem ,és ezt nem akarom érezni,hogy erről nekem tudnom kéne ,de tudok róla ,ilyen az élet profán köldöke 

2021.okt14.

4 óra 10 p

pokolba vettet angyalok, számüzött rajzok a tudaterkélyéről ,minden más minden nap egy más, 

pokolba üzött  fekete tóllú harngok ,zsákmányra éhes vadkutyák, szörnyetegek nappali horkolása

minden más ,minden nap egy más, vetkőz le és légy velem, ne féljünk  egymástól , liliomkések vagyunk

egymás végzetei , minden más ,minden nap egy más, nincs leszűkitve a tér ,mi látunk rosszul, a legrosszabbul ,mert a pokolból vétettünk ,  hajlamos meneküléseink parttatlan magányhéján könnyezz meg minket , nincs elalélt, nincs halál, nincs álom és kin ,nincs remegés ,nincs ölelés,nincs az a szó ,nincs megnyugvás,nincs hurrikán, nincs  múlt ,nincs származás, nincs tan,nincs  tapasztalat 

a hullaégetők bennünk lakoznak 


-2021.dec.30

21.30.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése