A A
Aranybarna
( Horváth Enikő )
Aranybarna
A nap aranybarna szövete
a lelkemben nyugszik, és átrohan
az éjszakán.
Nincs szükség a harcra.
Nem veszít fényéből az aranybarna.
Minden pillanat akár az utolsó.
Az árbóchoz kötve
visz engem hajóján
távoli földre.
Nem veszít fényéből az aranybarna.
Az aranybarna finom csábítás
éveken át nyugat felé tart.
Messziről jön,
egy napra marad.
Nem veszít fényéből az aranybarna.
Nem veszít fényéből
az aranybarna.
Nem veszít fényéből
az aranybarna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése