"Történetem hősei angyalok. Igen, munkanélküli őrangyalok, akik a háború befejezése óta Berlinben tevékenykednek, ahogy az Úristen így hátrahagyta őket. Azután egy szép napon az egyik angyal szerelmes lesz. Találkozik egy trapézművésznővel, aki cirkuszban lép fel, angyalszárnyacskákkal a ruháján. Ezt nagyon mulatságosnak találja, és nagyon tetszik neki ez a lány. De ahhoz, hogy beleszerethessen, halandóvá kell válnia, mint minden földi lénynek. Nehéz elhatározás előtt áll..."
/Wim Wenders/
Már az első snittek jelképesek, emberi szemszögből láthatjuk az eget lentről, majd a következő kockán már fentről, angyali szemmel szemléljük Berlint, ez a kettősség kíséri végig a filmet. Az első mondatok is meghatározóak, akár Peter Handke gyönyörű verse, mely szétollózva jelenik meg a történetet folyamán. Handke egyébként az alkotás a társ-forgatókönyv írója .
Olyan alapvető emberi érzésekkel, gondolatokkal találkozunk pár perc után, mint a hit, magány, remény-reménytelenség, halál-születés, és nem utolsó sorban a szerelem . Aki egy kicsit is intuitív személyiség, döbbenettel ismeri fel magát a különböző karakterek belső utazásaiban.
- Részlet ebből a remek és mélyrehatoló nagyszerű írásból , igen részletes és átfogó ,ritka az ilyen alapos elemzés .......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése